VERS

Szögi Klaudia: múltpapír

papír fölé görnyedő
fűzfapoéta
az vagyok én
egy nem egészen
függőleges fal
leszakadt kilincs
földre hulló
kamaszkönnyek
nem vagyok jó
nem kellek senkinek
szerelmes versekben
megörökítelek
örökké tartó szenvedés
meg a többi nagy szó
magahasztos érzés
grépfrútot eszem
hogy jobban átérezzem
legalább papírt már nem eszem

neked fogytam el
hogy elég legyek
lógott a farmerom
és lógtál te
divatos szezonális kiegészítő
milyen kár hogy
a metrón felejtetted magad
egy másik lány nyakán
keserű szájízzel
James Dean-filmeket bámulok
legyen legalább a képernyőn
egy jó csávó a szobámban
még Bud Spencertől is sírok
ilyenkor kell nagy
kérdéseket feltenni
miért élek
a fagyiért meg Elvisért
lehet te csinálsz
belőlem épp most nagy
költőt
új hang
friss nézőpont
túl sok már a grépfrút
váltsak talán hajszínt
legyek fekete démon
szőke ciklon
távozott a szervezetemből
az összes papír
veszek határidőnaplót
színes filceket
és már nem gondolok rád
csak magamra
egyszer.