VERS

Tóth Johanna: archetípus

Pepita köveken kopognak apró madárlábak – nem tudom, mire
(as)SZociálok és téged se érdekeljen hogy mi jut erről az eszembe
Inkább pocsolyákba ugrálok kacagva és kötéltáncolok a
Csontjaidon az idegeiden mert nekem csak a csacska
Haragod kell két erős kéz némi dorgálás és egy
Olyan nagy pofon hogy többé eszembe se jusson ellenkezni veled
Akkor majd megérted hogy miért csinálni és nem mondani akaram
Nyakra tekeredett ujjakat nehezen ír le szégyen nélkül az ember és most
Akárcsak mindig szemtelenkednék veled hogy olyan erőszakosan
Lágy hangon komolyan szólj rám hogy Spielrein kisasszony
Így viselkedik maga szerint egy jólnevelt fiatal hölgy és akkor
Zokogni kezdjek egy marék könny legyen a párnám az
Inged meg két marék vér és aztán megköszönjem összeölelődjük és
Sírva takarózzunk egymás elfáradt leheletébe