Tóth Olivér: Elperelt

Majd táskás szemeik alól a sírok a szemfedelek
Fedlapokat harapnak vicsorgó tüzek és szelek
Kezükben én szájukban te leszünk oldódó rongysebek
A mindig félből unásig vágyott egészet eltemetnek
Farkasvakságban elperelt álmot jósló hold leszek
Fekete gyöngyházú írisz ég vonyító kúttá telek

Tagjaimon a megváltás csordákban gyűlt jajongás bont fészket
Tojást rak minden szótlanság héjamon a fény nem törik tőled
Földmíves lándzsáim a szántások utolsó göröngyeiből kivérzett
Utolsó kenetes templomot rácsos imaházat többé nem veszek
S ha partra vetnek kallódó önhitek kalóz feszületek keresztek
Mennyek dörögnek majd földek folyamodnak vacogó ajkamon

Siratóasszonyaimat lávák veszik arául danolni veled
Hajuk pergamentjéből nekem keserves szirén éneket
Egyszer még füstöt csobog az ág a lomb lángnyelveket
Gyökerestől porladó csigalépcsőkön a pokol könnyben
A menny nyakig közönyben fellebezhetetlen eredményt hirdet
Tábláikból lesz aki szivart rágva és whiskey-t szürcsölve törtet

Elfuserált tőzsdeügynök lesz minden fekete fehér lélek
Reinkarnálhatatlan roulette izmok csontok plazmák a tétek
A nyomkövetők sorszámozott koronák glóriás lágerek lesznek
Chipet implantált lélegzetet olvasó könyvjelző lesz az ígéret
A szennytiszta hűség a csalás magához raktári számon kéret
Burokban vetélt test lesz az élet és ósejtes köldökzsinór elperelt lélegzet

Majd szemtáskáikból a leplekkel támadó házak kiparancsolnak
Rajtad ágykeretet párnákat harapó tüzek és szelek enyelegnek
Kezedben szádban oldódó könyörgésed vészes véres ing lesz
A mindig egészből unásig vágyott fél terhes szentség teljességed
Vak farkascsordák álmától vajúdó holdak követnek fogyatkozni
Gyöngyházfekete íriszükön égi kútból havazó széntelek az emberek elfelednek