• VERS

    Handó Péter: Samsara

    A hullák nem délben rajcsúroznak,hogy oszlatást lehessen velük szemben kezdeményezni.Éjszaka rendeznek happeningeta holdfény hidegébe burkolódzva,mert olyankor a hatóság embereihathatósabban forgolódnak, intézkednek a kanapén.Nappali fény nélkül mindenki tudja, mitől döglik a légy,kinek a kicsodája és a micsodájavárja, hogy felvirágoztassák végre.Mi végre? –…

  • VERS

    Lencsés Károly: Alma meg váza

    Hát nem éppen csendéletben a Most.A test nem repül. A test, zuhan. Az úttestre csapódik.Pépes trutymó arc. Szállni. Csak úgy, ha elképzeled.Álmodni dimenziókon át. Sőt! Egyedi és utánozhatatlan.Repülj. Gyűrött asztalterítő. Egy festő az íriszt kedvelte a közepén.Nyújtózó karcsú nyak. Kék sziromkalapja…

  • VERS

    Köves István: Sorok lábcédulára

    Fuldokló hörgés az alapzaj, infernó,meg az oxigénpalackok ütemes sípolása.Úgy mossák az ápolónők a hátakat, előredőlve,mint otthon a viaszosvászonnal takart konyhaasztalt.Körben készülődnek fátyolosuló múltjukra emlékezveturista utasai az állítható rácsos kerekeságynak.Hallgatják egymást. A falon leltári tárgy a feszület.A viaszsárgára izzadt megkínzottak befejeződni vágynak.

  • VERS

    Lövei Sándor: Világosban a hold

    Világosban a holda selyem-ég szöveténleghalványabb árnyalata a szürkének.Az ábrázolhatatlan derengés szűrt fényébenacélból vannak a fák lombjai,és a kert sekélyesebb partján serkenőfüvek vékony szálú drótból.Ilyen napokon nem megyek át az udvaronnehogy a talpam bevérezze a pázsit metálját.Estig a holdat lesivirrasztó szemem pillogó…

  • Állandó rovatok,  Félreolvasások

    Debreczeny György: félreolvasások 115.

    időnként a halottkémek végigjárhatnákezt a kis országothátha életben van valaki* az emberek nem akarják hogy az általukteremtett rosszullétmindenkinek erőfeszítés nélkül járjon* a székletet dobálták a rendelőbena dühös betegek(a székeket)* ajándékozzon ételérzékenységetallergiát vagy candidát* már most kezdje el az előtakarékoskodásthogy idejében megvásárolhassakarácsonyi…