Handó Péter: Samsara
A hullák nem délben rajcsúroznak,
hogy oszlatást lehessen velük szemben kezdeményezni.
Éjszaka rendeznek happeninget
a holdfény hidegébe burkolódzva,
mert olyankor a hatóság emberei
hathatósabban forgolódnak, intézkednek a kanapén.
Nappali fény nélkül mindenki tudja, mitől döglik a légy,
kinek a kicsodája és a micsodája
várja, hogy felvirágoztassák végre.
Mi végre? – mondhatnák a hullák
összeborulva egy lakótelepnek nevezett tömegsírban,
vagy levonulva a parkolóba állítottak közé.
Sosem késő, izéljük meg ezt a létet! –
kezdeményezi közülük valaki rendre, aki
jószerével senki, átlátni rajta,
de mindenki ugrik szavára.
Ebben a nagy izéldében jól elvan így a lélek,
míg el nem oszlik a kedve a megvilágosodástól.
No, samsara, bele a gödörbe estig! –
hangzik a hajnali jelszó.
Nirvána nyilván annak, ki idejutott bizonyíthatóan.
A többinek nincs más, mint előre,
bele a napba, bolygóstól, mindenestől,
a tőke hatósági töke által irányítottan,
himbálódzva a túlvilág aranycsöcsén.
Previous
Lencsés Károly: Alma meg váza
Newer
One Comment
Ferenczy Attila
Karácsony
Karácsony volt s mindenki tudta , hogy pár óra múlva megszületik a kisded. A bongó harangok már rég elütötték a delet. Az a furcsa karácsonyi vers jutott eszembe. Kitekintve az ablakon a várost átszelő síneken, a vonat szinte a pályához fagyott. és olyan karcoló hanggal,lassan közlekedett, hogy szinte megrepedtek a lakótelep ablakai! Ha akkor délután már röpködtek angyalok, megzavart denevérekhez lehettek hasonlatosak , szédelegtek a panelek között! Pici cellák,melyben családok éltek ,gyerekek nőttek fel ,mint a melegágyi növények ,csak addig terpeszkedve , amíg az üvegbúra engedte. Alig jutott tér valamire! Talponálló konyhák, zuhanykabinok és széthúzható hálóalkalmatosságok között telt életük, bár szorosan egymáshoz simulva , de egymást kerülgetve és egymás hegyén-hátán! Kitörési pontként csak a szemétledobó szerepelt! A televizió képpel és hanggal szemetelte be azt a pár négyzetmétert . Az állandó zsivaly néha még a műanyag függönyök rojtjait is összekuszálta! A kékes fény vibrált változtatva az árnyak szögeit! A fénysorompó pirosan villogott. Udvara mélyen belemart a párába. Előtte több tucat autó rostokolt. A féklámpák sorban álltak ,mint a karácsonyfadísz. Egy összetört Suzuki minden mindegy alapon hajtott neki a sorompónak , meghúzva az amúgy is horpadt autó oldalát. talán a sofőr már a délutáni ajándékosztás magasztos érzésének engedett , mikor figyelmen kívül hagyta a záróvonalat , a többi autós legnagyobb bosszúságára. Volt olyan kocsi , amelyik hátán ott reszketett a lekötözött fenyőfa ,várta sorsát , hogy még az utolsó pillanatban megfaragják és beállítsák a sarokba , hogy szalagokat és díszeket aggassanak rá. Ahogy kiléptem az ajtón két szatyorral közlekedő szerencsétlen , hontalan vonszolta magát , valami romlott ételtől felduzzadva. Úgy éreztem egy pillanatra , mint ha hozzájuk tartoznék. Egyedül álltam Isten előtt. Hátizsákom és lelkiismeretem húzott lefelé. Egy egész életen át elkövetett bűneim álltak össze hatalmas teherré és megbillentettek. A jeges lépcsőn cípőm talpa már nem tudta tartani testemet , kifelé csúszva , térdem összerogyva a deres korlátnak vágódtam .Kabátom valamit felfogott az ütésből,de előrebillent fejem a betonnak ütközve az orromból eleredt a vér! A nap korongja pára mögött úgy lapult, mint valami sápadt fedő , egy töltött káposztás fazék felett. Valahogy összeszedtem magam és felálltam! Megtöröltem orromat , leporoltam magamról a havat és megtapogattam a térdemet! Csak egy figyelmeztetés volt! Ilyenkor a legbiztosabb hely az otthon melege. Az utcán felszántott hómező , a macskakő és az autók csúszkálva imbolyogtak a síneken át. A bíróság környékén a fenyőfák gallyai úgy megrogytak a ráhullott hó alatt ,mint a gyapjút szállító dokkmunkások ,akik néha megállnak s átnéznek a túlsó partra ,hogy jön e még gőzhajó , s alig várják , hogy valaki levegye vállukról a terhet.