VERS

Köves István: Sorok lábcédulára

Fuldokló hörgés az alapzaj, infernó,
meg az oxigénpalackok ütemes sípolása.
Úgy mossák az ápolónők a hátakat, előredőlve,
mint otthon a viaszosvászonnal takart konyhaasztalt.
Körben készülődnek fátyolosuló múltjukra emlékezve
turista utasai az állítható rácsos kerekeságynak.
Hallgatják egymást. A falon leltári tárgy a feszület.
A viaszsárgára izzadt megkínzottak befejeződni vágynak.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .