VERS

Kalász István: Költők egymás között

Szabó Lajosnak

Küldöm neki ő is küldi a könyvét és köszönöm
lapozom keresem ő hogyan feni a szavakat újra a
frázisból a sarat hogyan vakarja miképp fordítja
a mondatot a lélekre milyen értelmet tesz a jelző helyére
és nézem a sorok közti repedésben milyen lesz a versben ő
a költő és a fehér papírlapra halált miként gondolja majd a
halottat hogyan gondozza és marad-e a tárgynál egyedül éjszaka
mit ír róla és mennyire fogja saját lelkét rövidre most és itt…
… aztán… ő és én…
csak arról beszélünk hogy a kutya elé ételt teszünk hogy a
tükörnél megállunk majd elfordulunk és egy ideje jobban
alszunk.

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .