VERS

Lencsés Károly: Álom a megkínzott nagy fáról

gerendáról fényfürt csüng
szórt sápadt ingatag homály
egymásra dobált csonka textúrák
Ős táplálta megerőszakolt lélek
zenéje a Fúga
négy szólam négy égtáj négy évszak
párzani készül észak dél kelet nyugat
őszön ösztön a tél a nyár tavaszt gyaláz
…a nagy Fa
most jajveszékel

a hóhér tiltott dolgot lát,
füle avar szemöldöke moha
lába gyökér karjai ágak
ölbe veszi úgy viszi
mintha gyászolná, de mint minden,
ami szentimentális ez is csak hazugság
gyilkos bárddal négybe szelt önzés
darabkái lángra csókolt rostok vaskazán krematóriumán
Béla öngyilkos lett, lengett kinyúló egyik karján,
mint valami hús vér vászon dísz

a meleg a hóhért betakarja,
ág karjai zöld moha szemöldöke fül avarja
lecsapódó szemhéja mögött jelenés készül, s ha kész
mikor már nem a maga ura álmában megint
meglátogatja a megkínzott nagy Fa…
Béla hogyan lengett kinyúló egyik karján,
mint valami avas vásott dísz…