Varjú Zoltán: Céltalan

Balga lennél, hisz bolond az, ki mások előtt térdepel,
Ha irgalomra vársz, miközben a harang érted félrever.
Tested gyilkosa a szíved cinkosa, a lelked őrli fel,
Indulnának lábaid, de célod már a lábadnál hever.
Menj csak bátran, ha balga vagy, magadhoz hű bolond,
Sárból kell, sárt dagassz, amíg az élet ad még pár pofont.
Daccal párosul a gőg, ahol észt temet mélyre el az ostoba,
Ott, rég nem ismeri a farkas farkasát, hiába van neki otthona.
Gondold azt merengőn, hogy örökké tart majd az ifjúság,
Szélesre tárva karjait, mindenkit magába zár a nagyvilág.
Léha lesz a lusta-rest, mert unottan tesz mindent untalan,
Hiába keresné otthonát, ki bárhol jár, mindenütt hontalan.
Te sírj csak másokért, sírj ha kell, ha nem, más helyett,
Teérted senki sem a sírodon, míg eltemet, majd elfelejt.
Keresd a mádban a tegnapod, tán megleled végül a holnapot,
Szavald el bátran nemzeted himnuszát, úgy akár a szózatot.
Nevess csak vígan, nevess a szívedből, csak hangtalan,
Ne hallja senki meg, kinek derűd öröme bűn és hasztalan.
Mert az irigyek szemében vétek az, ki önmagától boldogul,
Zokszó hagyja el a szájukat és szítok lesz a szó, mi rászorul.
Kedved ne szegd semmivel, a boldogságod nagy legyen,
Fel se fogja senki ésszel, fel ne fogja sanda értelem.
Ha azt szeretnéd hinni, vágyaiddal sosem vétkezel,
Fel ne adjad céljaid, mert céltalanná tesz téged is a kényelem.
Hasztalan átkozzák a sorsodat, hisz nem cserélnél senkivel,
Átkot meg hiába szórsz köréd, ha megbénít a félelem.
Balga lennél, hisz bolond az, ki mások előtt térdepel,
Ha irgalomra vársz, miközben a harang érted félrever.
Tested gyilkosa a szíved cinkosa, a lelked őrli fel,
Indulnának lábaid, de célod már a lábadnál hever.