Rigó Tibor: Lehetett
tavasz vagy ősz
szádat nem hagyta el panasz
csak az alkohol bűze szállt
mint köd
a fellegekbe
olykor lecsapott orron talált
és éreztem a tegnapok izzadságszagát
ködfalak mögül sápadó utcai lámpafény
akár a hályog vak emberek szemén
a valóságot elfedő őszi pára
mi úszik csak úgy ég és föld között
talán néhány sárga
vagy barna falevél
talán az jelezte még
lassan itt a tél
nézd fát rak a fuvaros valaki
már fázik
csak te hitted hogy
kivirulsz majd
a jövő nyárig
fellegekben szálltál és látni sem akartad mi van idelenn
lebegtél a köddel
a szürke ég felett
a föld már kevés volt
hogy befedje elviselje bánatod
elmentél
és az ajtó mögött hagytad
a görcsörtös
vándorbotod.
