Oláh Károly: a szerelem virtuózai

iszom egy kicsit a lelkedből
két szívünk egymáshoz közel
szerelem ajkadra illatos árnyéka
és az idő múlása
pillanatról pillanatra miénk
konzultálok az idő zajával
mert pletykával dobálja dalainak virágát
és mint egy lassú árnyék
vizbefojtja a láthatatlan völgyet
halovány alkony szürke virága
néma szerelem