VERS

Ternyila Pál: KarantÉN

Rideg a doboz.
E hideg csontig hatol,
már nincs lüktetés.
Sziklák takarják
az égboltot. S rögöket
szór az üresség.
Várjuk…, nyílik a fedél!
De nem baj!… Még pihenek.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .