Oh
hogy te is itt vagy mindig
mindenhol
percenként fordul veled az idő
semmitmondó, egyenletes kattogással
minden másodpercben változtatod a helyed
egyre távolodsz, végül mégis ugyanott kötsz ki, ahonnan elindultál
nem szeretlek, de muszáj lesz elfogadnom
kibaszott körforgás ez az egész, minden érzékszervem ezt súgja, de nem, én akkor sem fogok beleszédülni
késésben vagyok, bárcsak tudnám mihez-merre-meddig
jó lenne már elkezdeni
akármit is
de maradok inkább egyhelyben és hallgatom, ahogy
elmúlik
hallgatom, ahogy elmúlok
csak a kattogás nyomaszt igazán
mindkettő.
