VERS

Tóth Olivér: Portfólió egy életidill fakult kópiáiról

szemem sarkában eső dorombol arcgödrömre bénul
öklömmel cirógatott egy görcsbe rándult macskasírás
legnagyobb szegénység ha az igazság marad indítékul

hazudnék ha mondanám benn nyom nélkül vágtáznak
monitorhavazásban is kiolvasható vad betűmételyek
áldást tanító rontást követelt káromlás ménese a vaknak

madárbeggyel tapogatott jóság keress engem én téged kutatlak
éjeim nappalaim gyeplő nélküli szekerek szakadékba zuhannak
a kegyelem alászállt portfólió egy életidill fakult kópiáiról akarlak

nyugágy tejjel vajjal kényeztető kánaán az átkozott kárhoztatás
indahíd tulipánízű rakoncátlan eper és szederszemölcsös arc
mímelődik mereng megun és kivet magából egy hámlás a harc

bolond ki háttal arccal lábbal fejjel fordul a falaknak
gyónási titkait ha megismerted az önmentő akaratnak
be kell lásd nem leszel több mint gabona a talpaló lúdnak

látni akar béred jussod pert számot vet rajtad az aznap
a kínok vérebek örülj ha játszásod közben melléd harapnak
bolond ki sebzetlen lovas ma a révület körhintái megállnak

bolond ki boldog és boldog aki őrült tudattalanság merénylet
a lelkiismeretfurdalás kikéret a megbánás nagy kunszt igézet
hallgatnod kell ha megbocsájtásban ellened olvassák fel igédet

bolond ki hallgattál a földre rajta benne élj szaporító érvű vénségbe
anyádra mint szélcsengőt aggattak ölteraszra úgy hogy senki se kérte
mikor egy tavi égi mezei rab szántásod termését alakját neked ígérte

szemed sarkában eső dorombolt arcgödrödre bénult
öklöddel cirógattál egy görcsbe rándult macskasírást
legnagyobb szegénységed igazságod ellened marad indítékul