ahelyett hogy távolodsz közeledhetnélfény ereszkedik a púpos varacskos égrelégy oktalan céltalan szeress ne tuddnagyítód alatt fókuszba gyűjt térképedmindenhol egyhelyben áldassék a halálmindenhol egyhelyben áldassék az életlábnyomom súlyomat lélektelenségemha testet ölt adjátok rá sófár keserűségeteka gyolcsából keményedett hús siratófalaitAtyáimat Anyáimat fajzó amputált…

Lekésve buszról, villamosról,keresztelőről, ballagásról,egy pályázat leadási határidejéről,életmű híján, a díjkiosztó ünnepségről;most fejét földre szegvebandukol egy kihalt sikátorbana remény utolsó morzsáival szívében:maradt még idő meggyónnielsőségének dicsőségéta nap alatt.

Hajnali órákban tör előre,Test felett a fájdalom.Megsebezve fekszik ágyán,Úgy tűnik, tán tetszhalott.Elpihen a semmi ágán,Csüngve lóg a semmibe.Felsikolt a néma száján,Eldalol egy szólamot.Valami belül hullott esőMossa el az árral érkezőn,Benne hullámai partig érnek.Felhőt sem látni az égen,Csak kósza árny vetül,Fáradt fák…

Kopott betűs könyvbőlolvastam egyszer,mondottam ember: küzdjés küzdve küzdjél.

Hallod? Kérdezem kínombanérezd a hangom, harcol más hangokkalmost jövök első és utolsó szókéntde nincs válasz, nincs, aki meghallgatközhely naplementébe temetemközhely magányom(nézem, ahogy a fény próbál felülkerekedni az időn)ilyenkor mindig a sötétségen a sor lila felhőkbe fullad a tájegyre lilább, egyre szomjasabbfülek…

belém ékelődött valami sötét-ség titkait a fülembe sugdossaén meg dermedten hallgatomvagy legalábbis próbálok úgytenni mintha érdekelne sőt iga-zából mindketten eljátsszuk azthogy ez egy roppant fontos do-log de mindketten tudjuk való-jában se értelme se jelentőségenincsen hisz mi olyant tudnasúgni nekem a sötétség…

ülök a tengerparti kavicsok közöttsokszínűek változó alakzatúakvannak laposak oválisokszürkék és színesekkicsik nagyok vegyesengyönyörködöm formájukbanmíg lassú morajlással elindul a dagályeltünteti előlem a kavicsvarázstkesernyés sós íz marademléknek a számban

Szemgolyód lógjon kocsányon!Tél hava ébresszen magadra!Lássál úgy, hogy más ne lásson!Űzzön az éhség puszta szabadba! Roppanjon térded, derekad, vállad!Állni ne bírj a csillagok alatt!Villámként kopogtatok majd nálad,s feltépem benned a végső falat. Mi rakódhat méga szíved belsejébe?Útszélről felvett dohos kövek? Vagy…

csodálatos dolgokról tudott és szeretettmesélni s a nők de főképpen a királynőkélvezettel hallgatták néha még tanította is őketleginkább egy emigráns svéd királynővelszeretett csevegni mert sokat látott tapasztaltvolt maga a nő is így egy alkalommal a combjai közé szorultanérte a halál