VERS

Csikai Gábor: Sötétség barátom

belém ékelődött valami sötét-
ség titkait a fülembe sugdossa
én meg dermedten hallgatom
vagy legalábbis próbálok úgy
tenni mintha érdekelne sőt iga-
zából mindketten eljátsszuk azt
hogy ez egy roppant fontos do-
log de mindketten tudjuk való-
jában se értelme se jelentősége
nincsen hisz mi olyant tudna
súgni nekem a sötétség amit
amúgy ne tudnék már magam-
tól is olyan régi közöttünk a
barátság mint senki mással
a legkorábbi óvodai barátaim-
mat sem ismerem olyan rég-
óta mint őt amiből adja ma-
gát hogy ő is ismer engemet
alaposan így az ilyen suttogá-
soknak nem tudom mi értelme
lenne csak olyan dolgokat tud-
na elmondani nekem amit úgy-
is tudok ezer éve de mindegy
a költői kép kedvéért eljátsz-
szuk hogy nagyon fontos tit-
kokat oszt meg velem köz-
ben meg épp A Wales-i bár-
dokat szavalja a közepénél
tart én lelkesen bólogatok
amivel azt próbálom mutat-
ni hogy elképesztő dolgokat
tudtam meg magamról és a
világról közben persze egy-
másra kacsintunk meg kun-
cogunk is a markunkba mint
óra közben a rossz kisgyere-
kek felvetődhet persze a kér-
dér hogy kinek is adjuk elő
ezt a színjátékot hogy ki fi-
gyel ránk egyáltalán de erre
egyértelmű a válasz például
te aki olvasod ezt a verset jó
nyilván rontja a színjáték hi-
telességét hogy épp most val-
lottam be csak színjáték az e-
gész de valamiért mégis végig-
olvastad ezt a verset úgyhogy
a célunkat máris elértük az én
sötétség barátommal bocsánat