Garai Bálint: Nincs táj

Hallod? Kérdezem kínomban
érezd a hangom, harcol más hangokkal
most jövök első és utolsó szóként
de nincs válasz, nincs, aki meghallgat
közhely naplementébe temetem
közhely magányom
(nézem, ahogy a fény próbál felülkerekedni az időn)
ilyenkor mindig a sötétségen a sor

lila felhőkbe fullad a táj
egyre lilább, egyre szomjasabb
fülek helyett maradt hát a száj
szemlátomást a szem nem lát
bolyongok, mint vak a botját
kopogtatom tüdőszárnyaim
koptatom hangom is. Hallod?
Nincs táj. A holdat ugatom.