VERS

Lövei Sándor: Kihalt ház

A kihalt házban
nincsenek napszakok.
Egyforma színűek az órák
a leszakadt redőnyök alatt nyugvó
nagyszobában.
Néhány bogár ciripel a falakat mászva
árnyéktalan apró testük néha
repedésbe csúszik.
A kihalt ház arra vár
hogy összedőljön,
falaiból legyen újra
szétmálló sár,
a nyárban tespedő csirák ágya.
A ház lakói rég halottak,
elnyújtózott gerincük a mélyben
ekével kiforditható kő darabja a tájnak.
A kihalt házba nem tér vissza többé
senki,
utolsó lakói humusszá akartak lenni,
mint a kihalt ház,
ha összedől
a szétmálló sár hűvösségében
föld lesz a földön
az ekével kiforditható kövek vidékén.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .