Nagy Csaba: Maradok

Az maradok a
a fekete magánynak
mi ifjan voltam.
Egy harmatcsepp a letört
faágon: kinek
gyantás nedve - megcsillan.
Maradok: - a múlt
halovány árnyalata
ami visszahúz,
és nem enged ragyogni.
Mert megtanultam
sárban s porban is nyomot
hagyni, mint a századok…