Vörös István: A világ arca mától

Szarka Károly fotója

Ha el merem képzelni, s te el mered hallgatni –
a világ arca mától kezdve farsangi!

Hogyha nem csak álmodnék, vagy ha te is álmodnád,
az volna csak az öröm, vagy a végromlás.

Hogyha engem rád fogna valaki, vagy átdobna,
mint gránátot a lelki lövészárokba!

Ha legyőznél: én győznék, kikapni nem volna szép,
de nem győzzük, pedig ebből sosem elég.

Ha nem elég, lihegve szívet tennék szívedre,
egyek volnánk, s csak így maradhatnánk egybe.