Nem a szél szüli a felhőt,de nélküle sosem érne ide,vastag, nyomot nem őrző portakarná be a föld színét. Eső néhanap se hullna alá,magot hiába vetnél a földre,még könnyed se hullhatna hozzá,hogy kicsírázzon, majd teremjen. Ide fölöslegesen születnél.E világon minden meddő volna,pedig…

Egy gobelin részleténekhatására A tajték-sárgán hullámzó szárazföld itt tengernek látszik, olyan közel van az ég hogy a kövérebb hullám-dombok néhol elsimulnak a magasság feszitett-viztükrén. Ha a kisebb hullámokat figyeled, néhol liba-zöld hinár-szigeteket vetnek ki magukból, amelyek úgy lebegnek mint a part-…

(ez csak egy részlet egy hosszabb levélfolyamból,melyben dékárt pontokba foglalva kifejtettebővebben nézeteit a világ dolgairól) habár már sokansokféleképpen megjósoltáka világvégét barátomhidd el az csakakkor következik be valójábanha már elhaltaz utolsó vers is

Sírfelirat Ki voltam? Nem fontos,hiszen már nincs gondom.Jártamban – keltembennyughelyre itt leltem… Tudatalatti Álmok halmazába rejti lelkem,mit megtenni rendre elfelejtek.

Jakab Tibor fényképére alulról szagolom a hidata vasszerkezetetmivel ilyenkor télennincs még ibolyaés mert nem fából van a híd

valaki ellopta létezési jogunk pokoli politika szégyenletes csendje tudjátok hogy jogunk van a jövőhöz jogunk minden reményhez kinek a hibája hogy minek születik talán az enyém mert mertem beleszületni egy földi pokolba ez az én földem is a legynagyobb árat mindig…

Még mielőtt fellélegezhettél volna, ha végleg,elállt a lélegzettől falsápadtságod, s beláttad,mellékes átka vagy tévedőn, a megbocsájtás,a harag, tengerpartot nyitott pilláidon a rend, nudista strandon napozó holtsereg issza tejem,ember, mellém szegődtél az isteni ítéletek ellen,szűk felhőtlenséged bőkezű szomorúság, oldjam,nyári blúzok fájdalma sirat,…

Szél fútta porból lett virágMerészen tátog az ég felé,Büszkén és ostobán felvág,Mellét döngeti: övéMinden, mi a nap alatt enyészik,Majd láthatatlan húzza el magátVégzet nélkül a fekete sírigÉpít magának örök hazát.

vérző fémkoronák táncolnak az ég peremén, éstitkaimat temetik vastalan oltárokmélységébe, halott, feneketlen gyomruk a sírjaminden olyan percnek, mely feledésre ítélttettek súlyát hordja magában, a kezdet ez itt mostmég, vagy a végzet, tán egyszer majd felelek,hogyha fülembe a választ súgja az álmodozó…