Tóth Olivér: Krónikus

Még mielőtt fellélegezhettél volna, ha végleg,
elállt a lélegzettől falsápadtságod, s beláttad,
mellékes átka vagy tévedőn, a megbocsájtás,
a harag, tengerpartot nyitott pilláidon a rend,

nudista strandon napozó holtsereg issza tejem,
ember, mellém szegődtél az isteni ítéletek ellen,
szűk felhőtlenséged bőkezű szomorúság, oldjam,
nyári blúzok fájdalma sirat, kebled el kell rejtsem,

vakvezető kutyák ugatása kísérlek háztól házig,
mielőtt elalszol be kell takarjam, légy meztelen,
ünneplő életvágyásod harcait meg kell értsem,
lélekszikézett hiányod engem már ne kísértsen,

ajtóvá edzett szemfedők gyászlazúrjait feloldom,
köveidet rólad magamra naponta hazahordom,
ne törje hátad, ne törje lábad kényelmetlen ágy,
fészekszagú az élni akarás, törött szem, lefogom.