VERS

Varjú Zoltán: Credendo vides

Bűnösnek kiáltotta ki az ártatlan
Bűnbeesés. Áldozati bárány.
Tisztára csiszolta meg a mester
Alkotó keze. Meranói márvány.
Válaszokat kódol a kérdő felelet,
Pilátusi erény mossa a kezeket,
De nem félnek semmit, övék
Lett a hatalom. Sárból gyúrtak
Embert az agyagszívű Istenek,
Átkot karistolva üres homlokuk
Mögé. Se szív, se értelem, nem
Gyötri őket, Júdások csókjától
Kábulnak el megrészegülten.
Hamis a próféta, hamis a tana,
Mégis megisszák a romlott vérét.
Kenyeret törnek, koncot osztva
Lábak elé dobva, a jóság hever.
Megbocsájtani kéne mindnek,
Feledni hazugságaik. Belső béke.
Meditáció lett a végső stáció:
Credendo vides. Da pacem Domine!