A.Gergely András: Balkán szépségei, vagy sorsfútta életutaink
Végel László nem nyugtat, nem kecsegtet. Nem is kíméletlen, de a Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja kötetében[1] elbeszélt sorsok kegyetlenségei nemigen hagyják a megértésre való világ látszatát annyinak, amennyi lehetne. Nem is tág világ ez, mindössze egyetlen falusi-kisvárosi miliő, egyetlen család…
Vörös István: Már szinte Ő
Már szinte összefog a közönyöm!Ebben mindenkitől különbözöm.Számomra a testinélvan fontosabb öröm. Lassú a folyó, nincsen vízözön,a gátlások nyúlgátján őrködöm.A meghalt jövő ujjainvadul nő a köröm. Csillag-ízlés szerint felöltözöm,érzések hagynak le külső körön.A semmivel egy hétre csak,de összeköltözöm.
Rigó Tibor: Mostohák sorsa
Felébrednék mára fényrefelpattanna szememhisz elmém úgy vágyika széprehegyeket pásztázfenyvesek zöldjénlegela képzelet száll velemmégisminden reggel arcon üt mostohámhiába simítom ráncait gyűrött homlokánerdőkben dalolómadaráthiába biztatomdalolj csak madaramlásd szép a világrakj fészket ittha tavasz lobogtatja győzelmi zászlajátaz alvó bokrokonlám neked van hazádén megtűrt vándoravagyok…
Márton Ágnes: A csaló
Pengére hull a sólyom. Nyújtózkodik még, mint egy szárnytávbemutatón.
Debreczeny György: félreolvasások 137.
minden kedves újesztendőnek boldog ismerősöket kívánok* kézmosással gyanúsítanak egy orvost* a háztartások szerint javult a KSH anyagi helyzete* fatálas véletlen* fogfehérítő sarokreszelő most nagy kedvezménnyelwebáruházunkból* Poklahoma* ki állít vizeletmintából katedrálist?* napcsicsergésre és madársütésre ébredtem* mire számíthat az aki most fektetne le…
