VERS

Garai Bálint: A halaknak

Meddő gondolat akarok lenni, valahol a fejedben,
soha meg nem születő vágy. Felhabzó forrásvíz a
szemed mögé költözött halaknak. Nem kérdeznék semmit,
csak nézném magam, ahogy folyok kifelé,
nézném, ahogy csurog ki belőlem az élet.
Tükör előtt szoktál sírni, egyszer láttam, amikor
nem fogtál a kezedben ecsetet. Csak bámultál meredten,
én közben egyre öregbültem, talán engem láttál, talán láttad a halakat is.
Attól féltem, beléd fullad mind.