VERS

Lencsés Károly: Holt kék szemem

(Odaát)

Nyakig merülök szerelembe.
Kályha melegénél didergek én.
Havas úton járok. Szobám
Hét lakatja alatt csalva megcsalatva.

Kóbor vagyok. Bolyongok benned.
Epéd, elméd s a táj felettem lebeg.
Keserű dal ima Szellemtánc ébreszt, s az ajtó
Odaát, sikátorra nyíló, rejtőzködő világ.

Hajdan sebesülten. Mocsarakban kúszva
Értem közelebb ahhoz, hogy értsem a miért
Miért miért. Ma öklendezve kívánom,
Mint egy gyógyszerfüggő, de rád szoknék megint.

Feszíts meg. Feszíts keresztre.
S végig járom az utat a mennyországtól
a katarzisig. Függök, mint holt a kötélen.
S csak ring csak ring csak ringok belül.

Hintázok lapjaidon azután vége?
Holt kék szemem rád szegezem.
Holt kék szemem rajtad nyugtatom.
Holt kék szemem előtt a mindenség ragyog.