VERS

Szabó Dárió: Az Oracle Parkból kirepül egy baseball-labda

Amikor egy ütőjátékos odaáll
Az ellenfél csapatának catcherje elé
És a dobó még csak a
Szemkontaktust sem vette föl
Megkezdődik a fantomlengetés
Az ütővel
Ami naivabb szemmel pózolásnak tűnik
Ám ezt árnyalja hogy az ütőjátékosok
Többsége ilyenkor testét
Egy kézírással odabiggyesztett
Kérdőjelnek álcázza

Az Oracle Parkban sok minden más
Minthogy az első versszak általánosító
Igénye érvényes lehessen a továbbiakban is
Hiszen a stadion lelátóiról nyíló panoráma
Nem a civilizáció nyomait tárja elénk
Épp az abból való kilépés vagy
Megszökés
Lehetőségét a végtelen szinonimájává
Váló Csendes-óceánnal

San Fransisco hörögve nézi
Ahogy a labda kirepül a stadionból
És azt a gravitáció egy darabban is a vízbe
Szitálja

Hogy aztán a szökésen még csak
Nem is gondolkodó
Szurkolók
Akik kenuban és csónakban várják
Az eseményt úgy
Hogy egy másodpercet sem láttak a meccsből

A labda röphosszával megegyezően
Mélyre nyúljanak
És a sport mámorát emlékre cseréljék
Ha már egy labda úgyis
Kifacsarhatatlan

Szabó Dárió: 1996; szerkesztő, költő, kritikus, futballelemző, baseball-mániákus, Pécsett él.