Száldobágyi Csaba: Kívül
Lövei Sándor: Csendben áradó vizek
Alattam mélyen áradó vizeket lélegzik a föld. Hanyatt fekve alszom a gyepen, percegő véremet ketyegését zizzenő füvek hallgatják. Az ismeretlen irányú folyamok nem tudnak rólam, nem érzik hogy legbelül szerteágazó folyó vagyok, ereimben lüktető sötétség vizzé válik egyszer. Most itt fekszem…
Varjú Zoltán: Gyermekére várva
Hegy magasában hólepel roskadoz,Lemenő napsugár alatt kilehel.Olvadt könnyeivel búcsúzik a bérc,Búcsút int a Gyergyói havas.Lassú érből folyóvá dagad az Olt,Sebes árral hömpölyögve célba ér.Sziklát vájva görgeteg, követ ragad,Bizonyítva, Ő az Úr a kő felett.Édes álmát ringatón felriasztja a tél,Tavaszi ébredést visz…
Benyó Tamás: Hol van, hol nincs
Az üvegtengeren innen és túllakik az én istenem lelke:remény,szerelem,aranyos kérdőjel egy fáradt retinán.
Márkus László: 504 Gateway Timeout (időtúllépés)
elmémben hibajelzés futtestem sem a régielnyűtt sajog nyikorogvágyaim leverten hevernekdivatjamúlt egzisztenciaősrégi modell
Juhász Zsuzsanna: Cseresznye mózeskosárban
(Humánetológiai ujjgyakorlat) Hát most mit mondjak, bogaram. Hisz’ ismersz, nekem tetszik az ötleted. Nekem tetszik, de én túl nyitott vagyok, és talán túl rugalmas is. Mert engem nem zavar, ha a barátod biszexuális, ugyan kit érdekel. Hogy azt…
Debreczeny György: nyugodtan olvassátok tovább
Tolnai Ottó nyomán legyek málnakör karfiollal és legyekkelnézem az arcomkúszok utánafekete torkú sírfeliratokaz iskolapadonvitéz nagyanyám félálomban hajnalodik* egerek trambulinja két teniszütőCsontváry szirmai Mosztárban kibomlanaka zsilett korában a szőke fürtök párbeszéde megakada platinát könnyező prózaversetnyugodtan olvasd csak továbba vérengző nyuszi a félelem…
Híres B Ede: Senkid voltam
mert szeretni akartalakelküldtélszenvedtem te hagytadjátszottamkacagtál mint bohóconelhagytálmagányos vándor lettemsirálykéntvégtelen óceánban nyugalmatleltem
Bartha György: dékárt a múltba szökik
igazán csak egyszer voltamszerelmesneved hallatán is vörösödtemmint az aranyhalakegyszer majdnem verekedtem isérted és téged kerestelek életembenminden másik nőbenfodros hajadmosolyodajakívedfülcimpád illatában most már nagyvilági hölgy lettélaz éjjel kisértettél álmombanírta z-né emlékkönyvébe
Bence Erika: Káoszból kollázsba (Fenyvesi Ottó versei, kollázsképei)
A káosz angyala című, 1993-ban Budapesten napvilágot látott kötete jelenti a cezúrát, a megváltozott léthelyzet kiváltotta beszédmódváltást Fenyvesi Ottó (1954) költészetében. Súlyos „történelmi telek” – olyanok, mint a 19. századi klasszikusok életében és verseiben: „most tél van és csend…” – köszöntenek…
