Bence Erika: Káoszból kollázsba (Fenyvesi Ottó versei, kollázsképei)
A káosz angyala című, 1993-ban Budapesten napvilágot látott kötete jelenti a cezúrát, a megváltozott léthelyzet kiváltotta beszédmódváltást Fenyvesi Ottó (1954) költészetében. Súlyos „történelmi telek” – olyanok, mint a 19. századi klasszikusok életében és verseiben: „most tél van és csend…” – köszöntenek ránk: „Szép magyar sors” (Finis Bohemiae). Újvidékről Veszprémbe, a „bácskai éjjel”-ből a „veszprémi tél”-be költözik a szerző, a lírai beszélő. (Azoknak, akik nem jártasok az idézett metaforikus versbeszédek világában: a vajdasági magyar irodalom Szenteleky Kornél alkotta éjjel-szimbólumáról és a legújabb balkáni háborúk otthon-, illetve hazavesztéseinek következtében kialakult „veszprémi menedék”-képzetről van szó.)
A káosz angyala költészeti leltár, a kötetkezdő Finis Bohemiae „hova?”-felvetésére a soron következő versek adják a lehetséges válaszokat: a kisebb ciklusokból, de többnyire hosszúversekből építkező kötet kétharmadánál, az Idézőjelben című költemény a nagy „összegzés” versbeszéde, amikor nyilvánvaló válik, hogy vége van egy korszaknak mind a lírai alany, mind a nemzeti kollektívum (ha van ilyen!) életében és sorsában. Elveszett egy „haza”, nincs többé „régi otthon”, s csak emlékeiből, töredékeiből és mozzanataiból lehet újfent „elölről kezdeni az egészet” (Finis Bohemiae). „Vissza kell számlálni” – miként sugallja a kötetzáró rövidtörténet (Visszaszámlálás) címe, amely azonban nem csak a nullához érkezés pillanatát jelenti, hanem a visszafelé áttekintett élettöredékek kiemelését és megőrzőbe, archívumba helyezését is.
Szövegtérben a Halott vajdaságiakat olvasva két, Zentán megjelent kötete (2009, 2018) jelenti majd ezt az újraértelmező és leltározó irodalmi eljárást, vizuális értelemben a kollázsok, Fenyvesi Ottó sajátos képzőművészeti alkotásai teremtenek egységet ebben a képfoszlányokra és szövegdarabokra hullott organikusságát vesztett létben.
A „nagy újraalkotás” szöveg- és zenei képzettársításait, azaz az „amerikai” verseket (a blues-költészetet, az improvizációkat és a rock and roll-verseket) is, természetszerűleg kíséri végig a kép- és szövegalkotásnak ez a módja: a töredékből alkotás, a széthullottból egésszé formálás eljárása. A Némely részletek (2009) feljegyzései, naplójegyzetei is erről szólnak: hogyan lehet felállni egy egzisztenciális és költészeti mélypontról: elölről kezdeni.
A Holdkatlan versajánló rovatában, nemrégiben kisesszét olvashattak Fenyvesi Ottó Blues az óceán felett című költeményéről, Turi Orsolya tollából:
Ezúttal az 1991-ben íródott Bácska-versét, a Bácsmegyei Naplót idézzük fel.
Kollázsai az újvidéki Létünk folyóirat e sorok írója által főszerkesztett 2014/3-as számának illusztrációi voltak. A szerző engedélyével közöljük újra.
Fenyvesi Ottó
Bácsmegyei Napló
Így megy ez minden este.
A szív bútorozva kiadó.
Szép magyar sors. Távol
a romantikától. Ücsörögni,
főzni és nézni a nőket.
Nálam 3×8=24
idestova 35 éve.
Milyen iszonyú! Az a két rakás
szerencsétlenség. A szellemi
elit és a koszos budi.
Csak veszekedni tudnak.
Ezúttal a megszokottnál
ostobább kifogás:
karbantartás miatt zárva.
Pedig olyan könnyűnek látszott,
olyan haloványnak.
A vakbéloperációd helye.
Tényleg? Alig ismertelek meg.
Hajnalban fáradtan érkeztünk.
Otthon, a másik ajtó jobbra.
Utalni szeretnék erre-arra.
Már a jövő sem a régi.
A hír igaz, a helyzet változatlan.
Viszont volt egyszer egy vadkelet.
Az írás első megjelenési helye: Holdkatlan folyóirat, Horizont rovat, 2021. május 25.
Ezeket is olvasd el!
Soltész Dávid: fekete gyöngy
Bauman Beatrix Bianka: Idegen kézben
