Lencsés Károly: Hangok

koccan a csönd. löttyen az idő
cseng a pohár pereme kör. egy
felleg van felette. homloka Isten
és a kéz amely fogja egy angyalé.

csobban a fény. a tó tükör a
part íny. korhadt fatörzs alvó
szuvas odva az ég képéből merít
csak guggolva érsz le a közelébe.

szusszan a hinta. öled nyugalom
altatód a hang. füttyög benne
egy kisvasút horkant az erdő
zúg a vér csontjaidon zuhatag.