ESSZÉ

Az ember tragédiája: Jankovics Marcell (1941–2021) filmadaptációja (Petro Éva kisesszéje)

In memoriam

Jankovics Marcell nem fogalmazza teljes mértékben újra Madách Imre drámáját. A nagyon sok szöveget tartalmazó rajzfilm középpontjában – az eredeti műhöz hasonlatosan – a végzet és a szabadság, az eleve elrendeltség és az egyéni cselekvés lehetőségei közötti vívódás áll. Valóságos kis drámák játszódnak le a szemünk előtt. Mindegyik szín külön ékszerré válik a film során. Megrendítő jelenetek követik egymást.

            Ádám feladata az, hogy minden színben társadalmi, logikai és érzelmi szinten is megtapasztalja ennek az ellentmondásnak a működését, és az éppen aktuálisban csalódva új megoldásokat kergetve haladjon tovább (Gyenge 2011). Ám Ádám színről színre mélyebbre zuhan.

            Az animációs film által nem csak a Tragédiáról, hanem a tragédia egyes színeihez tartozó képzőművészeti irányzatokról is képet kaphatunk. Minden színt a bemutatott kor ábrázolási technikáiból származtatott stílusban jelenít meg. A vizuális kiegészítések az adott kor világképét ábrázolják.

            Az egyiptomi stílusművészet, a görög vázafestészet, a római kori mozaikképek, a bizánci ikonfestészet és a kódexminiatúrák, az újkori európai metszetek, a 19. századi regényillusztrációk, és a legújabb kori pop art stílusa elevenedik meg az epizódokban. Az animációs filmben érződik a tanítás szándéka.

            A rendező rendszeresen a kép cselekvő részévé teszi a képet ábrázoló médiumot – így például az ókori verekedéskor (Athénban) betörik a görög vázának az a része, ahol a pórul járt alak állt, vagy a középkori kódexek tekeredő szalagfeliratai fojtogatják az áldozatot. Bravúros megoldások.

            A rajzfilm tehát történelmi szimbólumokkal, metaforákkal, valamint művészettörténeti utalások sokaságával szemlélteti és megerősíti a verbálisan közölteket.

            Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik minden szín kidolgozottabbá, mintha nem ugyanaz az ember rajzolta volna a különböző jeleneteket. A harmadik szín, amelyben Ádám és Éva a Paradicsomból kiűzetve, egy barlangban szorgoskodik, olyan, mintha korommal és zsírral rajzolta volna az alkotó. Olyan, mint egy megelevenedő barlangrajz; ímmel-ámmal megrajzoltak az alakok. Ám amikor odajutunk az első prágai színhez, elcsodálkozunk; mintha az alkotó időközben megtanult volna rajzolni. A francia szín meg aztán végképp lenyűgöző: Danton megelevenedik, a ruházat is korhű (Csepella 2011).

            A filmadaptáció tökéletesen ábrázolja azt, hogy az eszmék, az ideológiák, a divat, a stílus és a szokások is változnak színről színre, de az ember legbelül végig megmarad olyannak, amilyen mindig is volt; bűnösnek.

            Jankovics adaptációja mindenekelőtt vizuális szinten ad sajátos értelmezést Madách művének. Óriási gúnnyal és iróniával mutatja be a Tragédiát. Nem könnyű darabnak rajzolta meg, de hát az eredeti sem az. Százhatvan percnyi tömény vizualitást társított Madách Imre archaikus, eredeti szövegéhez (Jakab Aponyi 2011). Kétségkívül nagyot alkotott. Az animált változat tehát méltó tisztelgés a magyar irodalom egyik legemblematikusabb darabja előtt.

            Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen…

Irodalom

Csepella Márton 2011. Jankovich Marcell: Az ember tragédiája. Gigantikus Madách-comic. Mindennapi film. http://film.mindennapi.hu/cikk/kritika/gigantikus-madach-comic/2011-12-07/10458

Gyenge Zsolt 2011. Be van fejezve a nagy mű. Az ember tragédiája kritikája. Origó. https://www.origo.hu/filmklub/20111129-az-ember-tragediaja-kritika-jankovics-marcell-madach-imre-.html

Jakab-Aponyi Noémi. 2011. Megrajzolt álomutazás. Jankovich Marcell: Az ember tragédiája. Irodalmi Jelen. https://irodalmijelen.hu/05242013-1527/megrajzolt-alomutazas-jankovics-marcell-az-ember-tragediaja