dékárt rettenetesen utálta a parókát
nyáron melege volt alatta télen fázott a füle
meg különben ide-oda csúszkált a fején
ami idegesítette
igazgatni kellett úgy érezte
mintha egyfolytában tisztelegne mint egy katona
ezért egy nap hosszú időre eltűnt a szemek elől
csupán akkor került ismét elő a zárt ajtók mögül
amikor már hullámos fényes
hosszú haja a válláig ért
volt hogy megcsodálták volt hogy kinevették
őt ez egyáltalán nem zavarta
egy kalaposmesterrel széleskarimájú kalapot csináltatott
ezután ebben a fejdíszben járt-kelt
a kalap megvédte fejét melegtől esőtől hidegtől
a hölgyek hamarosan utánozni kezdték
rájöttek az új divat előnyére
mígnem a kalapból csupán hajdísz nem lett végül