ha majd lehetmikor mársötét fátylak mindaz elvesző némafellegekdühöngő pipacsok megtépett szirmánmélázna mára kitisztult tekintetelgondolkodnék talánszabadna-e mégmegszületnemújrapirított magyarnakahogy most neveznekvagy a létemért megküzdővasöklűcigánynakerőtlen népemkócos porontyánakrettegő egérnektánfalak mentén suhanótaposott csótánynaknem születni újra megvilág vándoránakvisszanéznék mégmielőtt majd véglegrám omolnakkőkemény hantjaie befogadó honnakide születtem bárroskadozó…

bulka samsamotnablještavakraj prugepruga samnapuštenonedoglednakraj bulke svojim dahomsan ti prizivamdaljine otvaramsamotom svojomod kôma i omamljenosti madjijačuvam pruga sam i bulkasmislu da te pratimput da ti daškom lepotelakšim učinim slam1236Novi Sad 260521

Toronyból nézve a tenger,keskeny kék sál,duzzadó vitorlák sziluettjeitvarrta rá a szél.A kilátóból átlátszóaka partközeli hullám-tarajok.A terasz rácsának áttűnő élfényébenszinte láthatatlanná válik a tested.Nyakadon megreszkető erekibolyát kéklenek,érzed, a só pácolja a húsodholnap a bőrödet is lehúzod,meztelenül adod oda magad a dagály hidegének,hogy…

sirám sakál vakkant a holdrahű párja felel nekihosszú az éj ha nem vagynyoszolyám üres megint * Esti dal Magányos vándor s hű társa a szélegy keresztútnál pihenni tér.Vánkosa túrás, bár kissé kemény,subája hímzett – a csillagos ég. * Prológus Már oly…

Költők Hannoverben: Farkas István és Oláh Károly Isten azt mondta,egyszer üdvözülsz.Leszel üldözött és préda.Azt is mondta…miénk a mennynek országa.Előtted út a pokol tornáca.Leszel zsoldos, hitszegő,Egykor voltál vámszedő,uzsorás rabló és térítő.Fogtam kezét...és elengedtem,Megtiport s csak néztem,de semmit sem láttam,Mert mindvégig vak voltam,süket…

látod, a bőröm tele van veledszakadékokkal.Réseket hagy a tekintetedén meg csak itt meredten(ha megmozdulok mindenem szétcsúszik).Párhuzamosan élni, de nem tudom mihezprojektív rajz ez is, várom, hátha valahol találkozikaddig is csupa szakadék a bőröm, látodjó lenne már kimászni belőled.

a szívem néhanap visszatáncolaz Isten elfoszló illatátólde mégsem robban itt szerte mindenhiszen a holnap nő kertjeimben és fent az égen is ez virágziktesti örömtől a lelki gyászigősöreg fáklyaként lobog bennemmár ezért megérte konok lennem és a vaksötéttel harcba szállnommár egy évezrede…

Már semmi sem fáj annyira,Mint az egykor volt öröm,Ami veled halt az emlékek közé.A gyermeki mosoly, a szülői féltéstőlÖvezve átsírt éjszakák után.Amikor ébresztett a reggel,És kéz a kézben néztemÜres ágyadat némán és bután,Fel sem fogva kényszerképzetem,Mi lesz majd ezután.Még öleltem a…

ecsettel vékonyan belehúzátmegy rajta egy másik színt használtakar a szélén darabok peregnekkis részekre törik morzsák zuhannak a mélybea zene ritmusáraejtesz mintha régi szemfesték méregzöldmeg a rúzs jól ment a felsődhöz átütjátszik a diszperzióbár kell még egy kis igazítás minimum 4Kultrapasztell(most annyival…

piros szegfű a gomblyukbavéráztatta kendőtmint ereklyét őrzött anyámsoha nem mesélt rólamúltként temettemvele együttholnapra várvaértelmetlenül állok sínek közöttmás vonat jár masem sarlósem kalapácsolykor kenyér sem akadmondd hátgyőztesek vagyvesztesek maradtunkörök rejtély marad