Csikai Gábor: Tart az álmom

a szívem néhanap visszatáncol
az Isten elfoszló illatától
de mégsem robban itt szerte minden
hiszen a holnap nő kertjeimben

és fent az égen is ez virágzik
testi örömtől a lelki gyászig
ősöreg fáklyaként lobog bennem
már ezért megérte konok lennem

és a vaksötéttel harcba szállnom
már egy évezrede tart az álmom
ha lehet tartson is mindörökkön
nagy Mindenséget így töröm föl