VERS

Lövei Sándor: Pozzallói kilátás

Toronyból nézve a tenger,
keskeny kék sál,
duzzadó vitorlák sziluettjeit
varrta rá a szél.
A kilátóból átlátszóak
a partközeli hullám-tarajok.
A terasz rácsának áttűnő élfényében
szinte láthatatlanná válik a tested.
Nyakadon megreszkető erek
ibolyát kéklenek,
érzed, a só pácolja a húsod
holnap a bőrödet is lehúzod,
meztelenül adod oda magad a dagály hidegének,
hogy a véredet porlasztó forróságot ne érezd.
Innen a tenger
selyem-fényes sivatag,
a fehéren izzó ég alatt
megbabonázva figyeled,
alattad a sziklákon porrá tört zuhatag
hogy válik tüzes párává,
a só szomjaszó árjává.
Most azonnal kiugranál innen,
hogy mindenki a dagály hűsitő
párájának higgyen.