VERS

Márkus László versei

sirám

sakál vakkant a holdra
hű párja felel neki
hosszú az éj ha nem vagy
nyoszolyám üres megint

*

Esti dal

Magányos vándor s hű társa a szél
egy keresztútnál pihenni tér.
Vánkosa túrás, bár kissé kemény,
subája hímzett – a csillagos ég.

*

Prológus

Már oly ritkán ötlik fel múltam,
vágyaim is eltemettem rég,
az sem izgat, mit ígér a holnap,
várom, hogy felfaljon a fény.

*

ábránd

ugyan ki hallja meg
a tóba fúló esőcsepp sóhaját
mindig fent vagy lent
ej de unja már
szívesebben lenne vízipisztoly
esetleg
felhők fölött szálló gépmadár.

*.

pirkad

belém virradsz most is
százszor ezerszer
újra meg újra
selymes csókod
forró öled hiánya fájó
csak a hajnal fátyolfénye
lüktet lágyan szobám falán