A folyó mélyére száll a hold
az éjszaka tündöklő vize
széles folyam,
hajnalig mossa a várost
a csillámló áradás.
Az utcák hömpölygő patakok
a lámpák világát sodró rohamokkal
viszik messzire a vizek.
Az áradás éjszakáin
izgága lüktetéssé homályosodik a szobád
remegő tested izzó-szálas erekkel
össze kötözött rángó hús és csont lesz.
Bőröd a világitó virrasztástól
holt fehérré válik,
s mielőtt lázadba fáradtan végleg kihűlnél
fejed fölött oszlani kezd a sötétség,
és a hold a folyó mélyéről
felemelkedik az égbe,
és a város fénye elapad,
végre alhatsz te is
álmodhatsz nyugtató szürkeségbe
szelidülő álmokat.
