VERS

Bartha György: dékárt megpihen

egy alkalommal amikor dékárt
és a királynő a királyi ágyból
a nyitott ablakon át figyelte a csillagjárást
a nő mesélt dékártnak tudod
suttogta amikor egyedül maradok
leginkább a kertben töltöm az időm
mint lánykoromban zölden vagy
féléretten eszem le a fákról
a gyümölcsöket s a kutyám is elkísér
ilyenkor a virágokat is megöntözöm és csokrokat
is szedek felviszem a szobámba
az asztalon vízbe teszem s napokig
nézegetem a hosszúszárú vörös
rózsabimbókról néha eszembe is jutsz
ám ekkorra dékárt már mélyen aludt