Este felakasztani. A ruhát. Nem kell sietni.

Vágycsak állok és csodáloma színekettalán még a szám is nyitva maradtbelélegezni e pompás látványttüdőmbe tárolnitisztaságukatszépségükbe fulladnimámoros álombagyönyör volna

Táncot jár a szépség,hálót sző a szörnyeteg. Már nem tudom, melyik vagy te. Szobád ablakán belopódzó,névtelen és árnyhozó.Megfojt és elragad.Csak tetemed az, mi megmarad. Tudom, hol érint meg.Az nem a szíved,de, talán, elég lesz.Ettől félek.