Gellén Bianka: 8

Táncot jár a szépség,
hálót sző a szörnyeteg.

Már nem tudom, melyik vagy te.

Szobád ablakán belopódzó,
névtelen és árnyhozó.
Megfojt és elragad.
Csak tetemed az, mi megmarad.

Tudom, hol érint meg.
Az nem a szíved,
de, talán, elég lesz.
Ettől félek.