VERS

Kalász István: Vasárnap – írói este

Este felakasztani.
A ruhát. Nem kell sietni.
És lehet a fényt ki-le, majd megint felkapcsolni.
Lehet az esővizet ivó macskára. A folyóparti
fákra gondolni. Hogy egy lábon állnak a
hidegben. Lehet a szélre várni.
És lehetne
fehér idillt fekete papírra rajzolni.
Naptárból a napot kitépni.
Majd választ sem remélve versbe
kezdeni. Mégis.
És az űrhajósokra gondolni.
Éppen énekelnek-e? És
– mert nem tudni mi és hol
sebzi majd a holnapot – a versben
a tükör elé állni. És kérdezni:
Haiku leszel vagy véres ballada?
Majd belépni a tükörképbe.
Aludni aztán reggel a versért is,
a pékségből áradó kenyér-
illatra megállni.