
Bence Erika: A szakadt Weöres-portré (és Köves István verse)

Köves István
W. Sanyika könyökölve szomjazik
Süt a Nap, csillog a csiganyom,
csillog a csiganyom a fűben,
csillog a fűben a csiganyom,
nyugalom, fű csillan, aranyom.
Tűzláng csillog a Napban,
napozik a csiga a fűben,
távolban kék lik a Balaton,
kanyarog sorscérnánk a tűben.
Áll felettünk a Nap katatón,
aranylik a csillogó csiganyom,
csillagom, nyúlik a csiganyál.
Hol van egy jó kocsma? Ihatom!

A szakadt Weöres-portré
Van (volt?) családi archívumunkban (valahol) négy Weöres Sándor-portré. A nyolcvanas években készültek, amikor Herceg János (1909–1995) vajdasági író és a fényképek készítője, Zámbó Illés (1939–2009) újságfotós látogatást tettek Weöres Sándor (1913–1989) és Károlyi Amy (1909–2003) budapesti otthonában. A negatívok nem maradtak fenn.
Portréfilmet is forgattak az íróházaspárról. A Újvidéki Televízió magyar nyelvű műsorában – állítólag – adásba is került. A televízió épületét 1999-ben bombatalálat érte.
2013-ban, Weöres Sándor születésének századik évfordulóján két cikk jelent meg életművéről az újvidéki Létünk folyóirat – akkor – általam szerkesztett az évi harmadik számában. Még megvoltak a képek, mert ezek képezték a lapszám mellékleteit. Köves István Weöres-palimpszesztje juttatta eszembe őket. A fényképek – emlékezetem szerint – a vers világával megegyező szituációt tükröznek.
Nem találtam meg őket. A folyóirattáramból csak ez az egy Létünk-szám hiányzik. A Vamadia (Vajdasági Digitális Archívum) felületén 2010-ig találhatni meg a folyóirat digitalizált számait. A Létünk webarchívumában megvan, de valamilyen oknál fogva a mellékletei lemaradtak. A EPA felületén ugyanez a helyzet.
Hányaveti irattáramban végül csak az egyik, majdnem megsemmisült Weöres-képre leltem rá. Gondolom, paradox módon, ennek tulajdonítható fennmaradása. Hogy nem lehetett felhasználni anno a folyóirat mellékleteként.
Először azt gondoltam, nem is törődöm vele: végérvényesen használhatatlan. Aztán összeillesztettem mégis. S valamiféle szimbolikus jelentést véltem felismerni állapotában.
Mert mit is jelenthetnek ma számunkra ezek a – mostani létükben – virtuális portrék? Semmi különöset. Mind a négyen halottak. Akik szerepelnek rajtuk, s ők is, akik készítették a felvételeket. Memento mori.
A cikk a Holdkatlan Horizont rovatában jelent meg:
http://holdkatlan.hu/index.php/rovatok/horizont/10733-horizont-bence-erika-a-szakadt-we-res-portre
Köves István könyvéről a Holdkatlan Kritika rovatában: