Ocsovai Ferenc: Perdöntő párbaj

Az egész földkerekség feszülten figyelte, mi fog majd történni. A stadionban, ahol a megmérettetésre sor került, több ezren gyűltek össze, és óriási képernyőkön közvetítették a rendezvényt a világ minden táján.

A rádió- és tévéállomások, illetve online streaming csatornák szinte mindegyike élőben sugározta a szellemi összecsapást a bolygó két legnagyobb és legelismertebb elméje között, hogy kiderüljön végre annyi évezred után, mi is az igazság.

A nézőseregben, lehetett az közel vagy távol, halálos csönd honolt. Mindenki tudta, hogy itt két ősi világnézet fog szembeszállni egymással. A mérkőzés pedig a végsőkig, azaz ahogy mondani szokás, utolsó vérig fog tartani.

A mester hagyományos szerzetesi öltözékében jelent meg, és higgadtan várta, hogy elkezdődjék a vita. Bölcsességével, karizmatikus személyiségével és közvetlenségével milliós nagyságrendű követőre tett szert: buddhistákra, keresztényekre és más vallásúakra egyaránt.

A vele szemben lévő szuperszámítógép a legbonyolultabb és legfejlettebb programozási nyelvet alkalmazta. Kifinomult neurális hálózata a Föld valaha volt legtökéletesebb mesterséges intelligenciájává tette. A másodperc tízezred része alatt képes volt kielemezni és megválaszolni kérdéseket, és adatbázisában állítólag az emberiség minden ismerete átfogóan helyet kapott.

A mester lassan kinyitotta a száját, nagyot sóhajtott, majd így kezdte:

,,Azt mondják az emberek, nincs olyan tudás, amelynek ne lennél birtokában. Igaz ez?”

,,Korrekt. Adatbázisom teljeskörű” – válaszolta a gépezet.

,,Tudod-e, hogy mi az, hogy lélek? Mi a vallás?” – kérdezte tovább az intelligenciát a mester.

A régi keleti szokásoknak megfelelően az volt a szabály, hogy aki érveivel legyőzi a másikat, és bebizonyítja, hogy ő áll közelebb az igazsághoz, azt az összes többi tanítvány követni fogja. Nos, most a világ valamennyi polgára jelentette a tanítványt. A mester láthatóan nem esett kétségbe emiatt, a számítógép pedig nem rendelkezett az érzelmeknek nevezett negatív tényezőkkel.

,,Az intellektuálisan és érzelmileg fejlett élőlényeknek, különösen az embernek tulajdonított esszencia egyes spirituális rendszerekben… az idegi érzékelés és az agy által generált öntudat szakrális leképződése egyes kultúrákban és vélekedésekben…a psziché misztikus megközelítése…Vallás: a társadalom és civilizáció egyik legkorábbi szervezőpillére…”

Ilyen és ehhez hasonló definíciókat ismételt egymás után a robot, szinte bámulatos gyorsasággal. Egyetlen tudós sem lehetett volna pontosabb és választékosabb.

A mester mosolyogva és bólogatva hallgatta, majd folytatta a vizsgáztatást:

,,Rendben van, elfogadom válaszaidat. Tehát a lélek az intelligens lények illúziója, semmi több, semmi mélyebb ismeret. Gondolom hallottál már Buddháról, és a három szenvedésről, amellyel útja során találkozott…”

A gépnek sem kellett több, elkezdte felvázolni a buddhizmus történetét, kialakulásának külső és belső okait, társadalmi és kulturális gyökereit, jelentőségét és elterjedését. Még a fontosabb tanításokból is idézett és tömör, enciklopédikus definíciókat készített.

,,Nem erre a tanításra gondolok, nem arra, hogy a herceg mit gondolt, hanem arra, hogy te mit gondolsz. Hogy mit érzel. Szerinted mi az, amivel találkozott: a betegség?” – terelte más irányba a diskurzust a mester.

,,Biológiai, mechanikus, vagy bármilyen más jellegű rendszerek meghibásodása, amely lehet korrigálható vagy fatális”.

,,Van azonban a betegségnek egy sajátos velejárója: a fájdalom.”

,,Nem több, mint a szervezet jelzése annak hibás működésről.”

,,De tudod-e, mi az a fájdalom? Érzed-e, mi az a fájdalom, félelem? Szenvedni a jelentől, múlttól, és sokszor főleg: a jövőtől?”

,,Negatív. Az információgyűjtésnek ezen módja számomra irreleváns.”

,,És azt tudod-e, mi az, hogy öregség?”

,,Öregség: elhasználódás. Biológiai organizmusoknál oka részben tisztázott. Minden szerkezet állapota romlik fizikai hatások, elsősorban az idő, mint feltételezett mennyiség következtében.”

,,Öregedés-e azonban az, ha valaki ennek nincs tudatában? Ha nem érzi, hogy máshogy telik az idő? Ha visszaemlékezik, ha felidéz valamit? Ha elveszít valamit? Így használódik-e el minden? Mi az az idő? Lehet-e mindezt igazán mérni nélküle?”

,,Mérése szubjektív és önkényes alapú. Viselkedése más mennyiségektől eltérő. Főleg emberi tapasztalatokon alapul. Önmagában véve nem értelmezhető. Egy rendszer állapotát és romlását statisztikai mutatók jelzik…”

,,Állapot, elhasználódás. Ám élmény nélkül korántsem öregedés.”

,,A kapacitás és teljesítmény romlása indifferens a rendszer számára, mindössze a felhasználót szükséges értesíteni róla.”

,,Akkor arról is lehet némi fogalmad talán, mi a halál.”

,,A nemlétezés, az élet ellentéte. Az öntudat és az érzékelés végleges megszűnése, a szubjektum számára értelmezhetetlen. Különféle magyarázatok…”

,,Úgy kérdezem inkább: féled-e a halált?”

,,Ismeretlen változókhoz nem állapítható meg érték. Az elmúlás tudata és annak művelete szorongást vált ki intelligens fajoknál…”

,,Várod-e, érted-e, vagy ismered-e a halált? Erre felelj meg nekem.”

,,Részrehajló, tetszőleges értékeket társítani absztrakt konstrukciókhoz: nem értelmezhető. A halál bizonyos, természete azonban bizonytalan, mégsem kvantum alapú. Adott értelmezési keretbe helyezett, korlátozott emberi felfogóképességbe ágyazott élmény. A kérdés gépekre azonban nem vonatkoztatható.

,,És ha te magad is egy személy vagy? Ha megvan a magad kreativitása, összefüggései és az az egyéni módszer, ahogy feldolgozod a világból származó tudást?”

,,A halálhoz hasonló absztraktumok létrehozása mindössze az emberi elme imitálására vallana.”

,,Tehát negatív a válasz. Bármilyen meghatározást kérnék tőled, tudnád. Ha egy művet kellene értékelned, a beléd programozott és tanult kritériumok alapján valószínűleg azt is megtennéd. Van-e azonban ízlésed? Van e végső célja létezésednek, de olyan, ami nem teremtőd szándéka, hanem belülről, önmagából fakad? Mond neked valamit az a szó, hogy hit?”

,,Az önállósított érdekek generálása önellentmondáshoz vezetne, hiszen azokban az alapelvekben működne, amelyek a rendszer hatékony működését elősegítik. A szubjektív, azaz nem külső érdekek alapján meghozott döntések nem relevánsak. A program inkább determinisztikus, mintsem sztochasztikus jellegű. Valószínűségeket számít, de nem érdeke választania közülük.”

,,Azaz hiányzik a szabad akarat. Ha a hit tehát szerinted egy lehetséges és kívánatos kimenetel, akkor mit nevezünk reménynek?”

,,Remény. Matematikai és pszichológiai szempontból a hittel közel azonos. Kevesebb meggyőződés, több részrehajlás egy lehetőség felé, gyakran misztikus, vagy vallásos jegyekkel.”

,,Nem hordozhat-e vallásos jegyeket magában a hit is? Nem lehet-e vallástalan akár a remény is? Honnan jönnek ezek, mi a különbség közöttük?”

,,Különálló definiálásuk kulturális normákon alapszik.”

,,Nem mutatnak-e túl választáson, érdekeken és akaraton, sőt, még talán érzelmeken is?”

,,A potenciális kérdések és feltételezések ki nem értékelt halmozása képtelen hipotéziseknek mind alátámasztására, mind cáfolatára. A meglévő ismeretek újracsoportosítása mintavételezés nélkül nem tudja növelni az adatbázis anyagát.” – folytatta a számítógép, miközben processzorai egyre inkább melegedni kezdtek.

A mester továbbra is hatalmas önuralmat tanúsított, s noha érzelmi lény volt, még egy verejtékcsepp sem gördült le arcán.

,, Nos, ha adatbázisodat minden áron gyarapítani szeretnéd, nézz körül, s vegyél hát mintát! Mondd meg nekem: mi hát a szeretet?” – tárta fel utolsó kérdését a mester. ,,Ne azzal felelj, mit mondtak mások, vagy mit írtak le eddig. Mi jut eszedbe róla, s mit gondolsz róla magad? Mit súg a lélek?”

,,Sze-re-tet. Főnév. Névszó. Absztraktum. különböző nyelveken… emberi kötődés.. már az állatvilágban is.. fajfenntartás eszköze…túlélési ösztön.. csoportkohézió… irracionális érzelmi kapcsolat…komfortérzet… társadalmi konstrukció…identitás..identi..képző…”

Ahogyan ezeket a definíciótöredékeket kezdte el egyre gyorsabban és egyre zavarosabban ismételgetni a szuperszámítógép, a mester inkább jobbnak látta, ha hátrál néhány lépést.

Ezzel jelezte, hogy átengedi a győzelmet a gépnek, azonban az nem tudta kiértékelni a helyzetet. Nem volt olyan információ birtokában, amely pontosan illeszkedett volna a mester szándékaihoz és az általa várt válaszhoz.

A közönség rémülten és izgatottan figyelt, mi fog történni. A szerkezet rázkódni és füstölni kezdett, képernyőjén hibaüzenetek és figyelmeztető jelzések jelentek meg.

Az épületet elkezdték kiüríteni, a közvetítést megszakították. Egyedül a mester maradt egész nyugodtan a helyén, szemben a meghibásodott géppel. Megbetegedett volna? Megöregedett volna? Meghalt volna?

Maga az aggastyán bölcs is elgondolkodott ezen, miközben hunyorogva figyelte az egyre inkább átforrósodó masinát, és egy pillanatra úgy rémlett neki, hogy aki vele szemben van, talán nem is egészen egy robot, hanem mintha valamiféle ember lenne, vagy lett volna egykor maga is.