VERS

Száldobágyi Csaba: Utolsó fényképed alá

egészen keskennyé hajlítva magad
kivonulva végleg dimenziókból
mint a filmben egykor némán
egy mosoly a zselatinba ragad

nincs tovább átüt rajtad a fény
koponyádban szürke televény-indák
hangodból hálót sző az ének
a kórterem szivárvány-egén