Lövei Sándor: Ha eljönnél hozzám

Ha eljönnél hozzám
látnád hidegen fekszem,
házam rég elveszett már,
ágyam alattam elfolyó ár.
Sodrás sietős kövei
rángatják rajtam a ruhát
ingemet is elsodorják.
Még vagyok
mederben heverve hallgatok,
körülöttem minden pusztuló félben
hullám törik rajtam a szélben.
Ha eljönnél hozzám holnap is,
látnád ahogy elmossák csontomat
a zúduló vizek
s mire a sötétbe olvad minden zuhatag
kő kövön nem marad,
bele hallkulok az éjszakába
folyam hordaléka leszek
messzire úszom az árral
mint a fény a városok felett.