Palkó Viktória: [Vattában bujkál…]
Vattában bujkála fény. Borús reggelenmegmosolyogtat.
Varjú Zoltán: Köd takar
Mindenség rejtekezik néhány csepp vérbenForr a vér, ami végül majd a semmivel összeér.Idegen tekintetek karolnak belém, a lelkemSzeretnék, az egyetlen kincsemet, ami mégMegmaradt nekem, ami még, csak enyém.Ha majd mélyre eltemet a múló emlékezetAlá, a volt, a van-jelen, és a lesz-jövő…
Sebők Krisztián: Jég és Tűz
Egy rozsdás móló szélén ülünk,Ketten.Én a napnyugtát nézem, te viszont engem.Mintha jég lennék, te pedig tűz.Teljesen mások vagyunk, mégis ugyanazok.Árthatnál nekem,Mégsem riaszt most engem. Lassan a horizont alá süllyed a nap,Holott én még nem akarok menni,Legalább is mellőled nem…
Köves István: Költészettan: kettős jelentés
Nem tétováztam, mint szúnyog a nudisták közt, odahajoltam,Nézze csak, a ferde fény fehér hajamra, szakállamra hull,Ünnep, ha megkívánok még asszonyt, nőt, leánykát,Ön antik szerzőket olvas, és az előbb visszamosolygottMaszkja alól, s nekem ettől pompás erekcióm támadt,Kár lenne veszni hagynunk, kedves, jöjjön…
Tóth Gabriella (Toga): Biceg a vers
A vihar tajtékos vízzelsziklának veti,szaggatott mondatokkáa szinuszban születő dühöt.Ringató hullámról olvasok.Meleg, nyári estről.Mire eléri partomat a szó,felszisszen bennem a nincs,és mint kivetésre váró hasztalan,foszlik a szó,forgácsként hull alá,és gyűlik megrekedten.Biceg a vers.Tengelytörést kapott.A karmesteri pálcám csendre int.
Száldobágyi Csaba: Kellő disszonancia
füledben szférák zenéje lentkontinensek vívják harcaikat(kifinomult zajban toporogszs elcsúszik a lábtörlő a talpad alatt) rögzítesz egy távoli pontot lehetnebolygó vagy más ügyes találmányebből a szempontból tényleg mindegybár ezt most… mégsem mondanám a magasban apró fényes csillagokde ami ennél is fontosabb nekedvalóban…
Rigó Tibor: Hallod-e
Hallod-eestvagy látod-e mégaz öreg tölgyek törzsénlegördülő harmatcseppeketrepedezett bőrükönmegannyi ostorcsapásezernyi mély hegte nem láthatod eztde mond miértóh estte nem lehetszvak és süketjössz csak osonszcsendben felémsötét szárnyaid szélesre tárod szétElfedsz mindentelőled szökik ki lelkembőla fényazután oly sötét lesz bennemúgy fáj idebennráül lelkemreaz éhes…
Debreczeny György: félreolvasások 158.
ivaros széllökések várhatók(viharos)* az útra 3 milliméteres kokóréteg került(kopó)* disszidált víz(desztillált)* a kormány unatkozó rendelete értelmében(vonatkozó)* össze lehet majd rakni Mátyás király csontjait és újrateremteni(újratemetni)* rádiókabarés kormeghatározás(radiokarbonos)* antibiotikum kurva(kúra)* végre disznóságban vagyunk(biztonságban)* független magyar fülönfüggő* nem akarsz költeni méregdrága feleségremégis szeretnéd…
