VERS

Köves István: Költészettan: kettős jelentés

                                                                 Tizenhatos piros karikában
Nem tétováztam, mint szúnyog a nudisták közt, odahajoltam,
Nézze csak, a ferde fény fehér hajamra, szakállamra hull,
Ünnep, ha megkívánok még asszonyt, nőt, leánykát,
Ön antik szerzőket olvas, és az előbb visszamosolygott
Maszkja alól, s nekem ettől pompás erekcióm támadt,
Kár lenne veszni hagynunk, kedves, jöjjön hamar,
Kérem, gondoljon Ovidiusra, minden érvem nála.
Fölkacagott, csak úgy csengett-bongott körülöttünk a busz,
Behajtotta a könyvet. Fölállt. Leszálltunk. Belém karolt.
Tanúm az Ég, s minden seregi (meg nyakamon e fognyom),
Jól ment a bolt. Életem tán legjobb döntése volt.