Sebők Krisztián: Jég és Tűz
Egy rozsdás móló szélén ülünk,
Ketten.
Én a napnyugtát nézem, te viszont engem.
Mintha jég lennék, te pedig tűz.
Teljesen mások vagyunk, mégis ugyanazok.
Árthatnál nekem,
Mégsem riaszt most engem.
Lassan a horizont alá süllyed a nap,
Holott én még nem akarok menni,
Legalább is mellőled nem…
One Comment
Móra Regina
Sebők Krisztián, bravó! ❤️