VERS

Tóth Gabriella (Toga): Biceg a vers

A vihar tajtékos vízzel
sziklának veti,
szaggatott mondatokká
a szinuszban születő dühöt.
Ringató hullámról olvasok.
Meleg, nyári estről.
Mire eléri partomat a szó,
felszisszen bennem a nincs,
és mint kivetésre váró hasztalan,
foszlik a szó,
forgácsként hull alá,
és gyűlik megrekedten.
Biceg a vers.
Tengelytörést kapott.
A karmesteri pálcám csendre int.