Maros Márk: Egyre soványabb

Megetettük már a jelent,
de a holnap éhezik.
Foltjaink mögöttünk
rikoltoznak a fehér abroszon.

Kiürült poharunk helyén
fél csepp könny csorog,
és sötéten csillog a vágyunk,
utolsó utáni vacsoránk.

Mert egyre soványabb
minden, ami hízik,
miközben az üresség,
mint egy hazátlan konténer

lassan megtelik.